Megrázó titkok derültek ki Udvaros Dorottya édesanyjának pokoli börtönéveiről
Hamarosan jelenik meg Nyáry Krisztián Vetkőzés – Udvaros Dorottya élete című életrajzi kötete, amely a Nemzet Színészének családi tragédiáit is feltárja. A könyv egyik legmegrázóbb fejezete Udvaros Dorottya édesanyja, a koholt vádak alapján elítélt Dévay Camilla történetét mutatja be.
A színésznő édesanyját a kommunizmusban koholt vádak alapján három év börtönre ítélték, majd a büntetés lejárta után szabadon engedés helyett rabomobillal a kistarcsai internálótáborba vitték, ahol újabb három évet töltött.
A kötet szerint Dévay Camilla a börtönben azzal tudta ép ésszel átvészelni a fogva tartást, hogy számolhatta a büntetéséből hátralévő napokat. Az internálótáborban azonban sem tárgyalás, sem ítélet nem volt, így nem tudta, miért került oda, és azt sem, meddig kell maradnia. A bizonytalanság teljesen összetörte, azt gondolta, az idők végezetéig ott fog maradni valamelyik barakkban.
Az első napok egyikén teljes idegösszeomlást kapott. Később így emlékezett vissza: „Egyik reggel nem tudtam felállni, nem fájt semmim, csak összecsuklottam.”
Az internálótáborban hetente egyszer fürödhettek, nyolc embernek tíz perc jutott egyetlen zuhanyrózsára. A körletben lévő hatvan nő mezítláb, meztelenül, egy szál kabátban rohant át fürdeni, hogy ne veszítsen egyetlen másodpercet sem. Körbeálltak a megnyitott zuhany mellett, beszappanozott testtel egyesével beugrottak a víz alá, és szinte azonnal átadták a helyüket a következőnek. Ha nem végeztek időben, elzárták a csapokat, és vizes hajjal, szappanos testtel kellett visszamenniük a körletbe, ami miatt gyakran megfáztak.
Napközben hímezniük kellett, közben énekelniük, nehogy beszélgetni tudjanak, éjszakánként azonban annál több idejük jutott egymás megismerésére. Dévay Camilla később felidézte, hogy az egészsége nagyon megsínylette azokat az éveket, de minden szörnyűség ellenére fantasztikus tanulmánynak tartotta az időszakot. Esténként felolvasott rabtársainak a Toldi-trilógiából és Devecseri Gábor akkor megjelent Homérosz-fordításaiból, előadta Az ember tragédiáját. Egy rabtársa szerint életeket mentett meg azzal, hogy lelket öntött beléjük a játékával.
Udvaros Dorottya elolvasta az összes újságcikket, bírósági jegyzőkönyvet és a történeti hivatalban őrzött dokumentumokat is, hogy jobban megértse a történteket, ám amire igazán kíváncsi volt, az ezekből sem derült ki számára. Nem tudja, ki jelentette fel édesanyját, és azt sem, miért lett hetedrendű vádlottként egy nyilasper főszereplője a lapok címlapján „Korbácsos Tünde”, a szadista nyilas kémnő. Az sem derült ki, hogy a férfi, akit korábban a vőlegényének tekintett, maga is üldözött volt-e, vagy összejátszott a nyilasokkal, és volt-e szerepe a letartóztatásban.
A legvalószínűbb verzió szerint Dévay Camilla egyszerűen jól mutatott egy kirakatperben. A perről készült cikkek közül több is megemlítette hasonlóságát Szeleczky Zitával, aki a nyilas időszakban hungarista esteken biztatott kitartásra és szent háborúra, ám időben tudott emigrálni. Úgy tűnik, a propagandának szüksége volt valakire, aki helyette is megbűnhődik, és akivel érdekessé tehető az egész per.
Dévay Camillát testileg és lelkileg összetörve engedték el három évvel később, ugyanolyan váratlanul, mint ahogy bevitték. A rehabilitáció húsz évbe telt, ám az egészségét már senki nem adta vissza, és mindaz, amit átélt, az egész családjuk későbbi életét is meghatározta.
