Sidi elárulta, miért vágyik néha még mindig a szabadság érzésére, és hogyan változott számára a motorozás az évek során
Sidlovics Gábor, a Tankcsapda egykori gitárosa néhány barátjával közös motoros kirándulásra indult, hogy együtt élvezzék a száguldás és a kalandozás örömét. Az ilyen kiruccanások azonban ma már az ő életében sem számítanak olyan gyakorinak, mint korábban.
Az élmény hatására a zenész az Instagram-oldalán osztott meg követőivel egy személyes hangvételű gondolatmenetet arról, mit jelent számára a kaland, és hogyan változik az idő múlásával az ember viszonya az ilyen pillanatokhoz.
„Néha elgondolkozom rajta, miért szeretünk időről időre elindulni egy rohadt erős vasszerkezettel a fenekünk alatt, ismeretlen és ismerős tájak felé. Melegben, hidegben, esőben-napban… Sokszor szállás nélkül. »Majd találunk valamit, ha sötétedik.«” – kezdte bejegyzését Sidi.
A zenész nem találta meg a választ a költői kérdésre, úgy véli azonban, a jelenség hátterében az is állhat, hogy nem könnyű olyan útitársakat találni, akikkel az ember igazán szívesen osztja meg a kalandok élményét.
„Nem lehet »bárkivel« megosztani. Sokszor előkerülnek mély témák, de sokszor csak megállunk, és meg sem szólalunk, mert épp úgy jó. Egyiket sem lehet olyan emberrel megélni, akivel nem vagy egy hullámhosszon. Vannak nyughatatlan vérűek, akiknek időről időre menni kell, és vannak nyugisabbak, akik otthon érzik »otthon« magukat. És mind a kettő teljesen rendben van! Ahogy telnek az évek, én is egyre jobban szeretek már otthon lenni, de évente párszor – ahogy egy filmben hallottam – »felébred a medve«, és el kell indulni. Aztán persze hazaérni is ugyanolyan jó… csak az ember agyán már hazaúton azért átszalad: Legközelebb merre menjünk?” – elmélkedett a zenész.
