Ezek az állatok olyan külsejűek, hogy eláll tőlük a lélegzetünk
Az állatvilágban akadnak olyan élőlények, amelyek külsejük alapján szinte mesebeli teremtményeknek tűnnek, mások pedig olyan képességekkel rendelkeznek, amelyek első hallásra hihetetlennek tűnnek. A természet alkotásai között egészen bizarr külsejű és meglepő tulajdonságokkal bíró fajok is vannak.
Királykék estélyi az óceán mélyén
A legtöbb homár barnás-zöldes színezetű, hogy beleolvadjon az Atlanti-óceán iszapos mélységeibe, akad azonban egy ritka kivétel, amely élénk királykék színben pompázik. A kék homár nem laboratóriumi kísérlet eredménye, hanem rendkívül ritka genetikai mutáció következménye: körülbelül minden kétmilliomodik példánynál fordul elő, hogy a szervezet túl sok crustacyanin nevű fehérjét termel, amely az asztaxantinnal összekapcsolódva hozza létre a vibráló zafírkék árnyalatot.
Kék lábak, komikus udvarlás
A Galápagos-szigetek környékén élő kék lábú szula rikító türkizkék lábát a halakból nyert karotinoidok színezik. Az állatvilág párválasztási szabályai szerint minél élénkebb a lábak kéksége, annál ügyesebb halásznak és annál vonzóbb partnernek számít a madár. Az udvarlási ceremónia látványos: a hím felváltva emelgeti lábait, mintha forró parázson tipegne, közben széttárja szárnyait, az ég felé mereszti csőrét, és sipítással próbálja lenyűgözni kiszemeltjét.
Neonszínekbe öltözött tengeri díva
A mindössze 6-7 centiméteres mandarinhal narancssárga, türkiz, smaragdzöld és kobaltkék hullámvonalaival a Csendes-óceán korallzátonyainak életre kelt lávalámpájára emlékeztet. Sok más kék állattól eltérően valódi kék pigmentsejtekkel, úgynevezett cianofórokkal rendelkezik. Pikkelyek helyett vastag, kellemetlen szagú, kesernyés nyálkaréteggel védekezik a paraziták és a ragadozók ellen. Nappal a korallok között bujkál, este pedig párjával a vízben lebegve apró mikrorákokat fogyaszt.
Fekete bunda titkos pettyekkel
Önálló „fekete párduc” faj biológiai értelemben nem létezik: a név Ázsiában és Afrikában a melanisztikus leopárdokat, Dél-Amerikában pedig a fekete jaguárokat takarja. Sötét bundájukat a melanin pigment túltengése okozza, megfelelő fényben azonban a fekete szőrzet alatt kirajzolódnak a jellegzetes foltok. Ezek a nagymacskák az éjszakai vadászat mesterei: míg a nyílt szavannán sötét bundájuk feltűnő lenne, a trópusi esőerdők félhomályában szinte láthatatlanná teszi őket.
Hófehér elegancia
A legtöbb fehér páva nem albínó, hanem leucisztikus: szemük sötétkék vagy barna, tollazatukból viszont hiányoznak a színező pigmentek. Amikor a hím szétnyitja hatalmas uszályát, olyan látványt nyújt, mintha finom csipkéből készült legyezőt tárna a világ elé. A látványos külső azonban megtévesztő, a fehér páva hangja ugyanis leginkább egy rozsdás vaskapu nyikorgásának és egy kétségbeesett autódudának a keverékére hasonlít. A természetben vakító tollazata könnyen a ragadozók célpontjává tenné, ezért különösen kedvelt lakója az európai és ázsiai kastélyparkoknak.
Rózsaszín túlélő az étlapon
A rózsaszín szöcske különleges megjelenését az eritrizmus nevű genetikai jelenség okozza, amelynek során a vöröses pigmentek kerülnek túlsúlyba, a rejtőzködéshez elengedhetetlen zöld szín pedig elmarad. Egy rózsaszín rovar a gyepen annyira feltűnő, mint egy diszkógömb a könyvtárban, így a legtöbb példány még fiatal korában madarak, gyíkok vagy pókok prédájává válik. A szerencsés túlélők színes virágok között húzódnak meg.
Színes páncélba bújt bokszbajnok
A pávás imádkozórák külseje megtévesztő: úgy fest, mintha egy szivárvány és egy papagáj kereszteződéséből született volna, valójában azonban a korallzátonyok veszélyes ragadozója. Alig tizenöt centiméteres teste mögött olyan fegyver rejlik, amellyel elképesztő sebességgel képes lecsapni, pillanatok alatt zúzva szét a kagylóhéjakat és a rákpáncélokat, fogságban pedig az akváriumüveget is képes betörni. Látása szintén rendkívüli: míg az ember három alapszínt érzékel, a rák szemében tizenhatféle színérzékelő receptor működik, és az ultraibolya, valamint a polarizált fényt is érzékeli.
