Anne Hathaway és Dakota Johnson csókját az egész világ látni akarja
Colleen Hoover gótikus hangulatú, erotikus pszichothrillere végre a mozivászonra költözött. A népszerű könyvadaptáció nemcsak a műfaj rajongóit, de az eredeti regény olvasóit is a képernyő elé szegezi: egy sötét, feszültséggel teli utazást kapunk, ahol a szenvedély és a színtiszta őrület vékony határvonala végleg elmosódik.
A történet középpontjában Lowen Ashleigh (Dakota Johnson), a csőd szélén álló, visszahúzódó írónő áll, aki váratlanul élete lehetőségét kapja meg: felkérik, hogy fejezze be a tragikus autóbalesetet szenvedett, sikeres szerző, Verity Crawford (Anne Hathaway) meglévő bestsellersorozatát. Lowen a család birtokára utazik, hogy átnézze Verity jegyzeteit, ahol újfent találkozik a gyászoló, karizmatikus férjjel, Jeremyvel (Josh Hartnett). A kutatás során azonban rábukkan egy kiadatlan önéletrajzi kéziratra, amely gyomorforgató és hátborzongató titkokat tár fel Verityről, a családról és a múlt sötét tragédiáiról. Ahogy Lowen egyre mélyebbre ás az elmebeteg sorok között, nemcsak a házban uralkodó nyomasztó jelenléttel, de a Jeremy iránt ébredő, kontrollálhatatlan vágyaival is meg kell küzdenie.
Könyvolvasóként óhatatlanul kritikusabb szemmel ül be az ember egy ilyen adaptációra. A film kapcsán a legnagyobb hiányérzetet talán az kelti, hogy a készítők kevesebbet mutattak meg magából a sokkoló kéziratból, pedig a regény gerincét és igazi borzongását pont Verity gondolatai, a sorok közül áradó, velejéig romlott gonoszság adta. Ehelyett – a címszereplő jelenléte ellenére – a hangsúly kissé eltolódott Lowen és Jeremy kapcsolatának kibontakozására, jóllehet a könyv is Lowen szemszögéből íródott. Ugyanakkor az adaptáció miatt nem kell aggódni: amikor kiderült, hogy a projekt az Amazon gondozásában készül, már sejteni lehetett, hogy jó kezekben van az alapanyag, hiszen a stúdió az utóbbi években a modern könyvadaptációk egyik leghitelesebb és legbiztosabb bástyájává nőtte ki magát.
Ahol a film igazán tündököl, az a hangulatteremtés. A készítőknek sikerült végig fenntartaniuk azt a finoman adagolt, sejtelmes feszültséget és az enyhe, de állandó félelemérzetet, ami egy jó pszichothrillerhez elengedhetetlen. A sötét tónusú képsorok, a fojtogató belső terek és a pompás színészi játék mind-mind zseniálisan szolgálják ezt a chilles, mégis folyamatosan nyomasztó tónust. A film egyértelmű fénypontja Anne Hathaway, aki félelmetesen jó alakítást nyújt Verity szerepében. Hátborzongató játékkal hozza a belülről rothadó, gonosz írónőt, aki a baleset után lebénulva, üveges tekintettel bámul a semmibe… vagy legalábbis a környezetével ezt hiteti el.
A film egyáltalán nem szenved hiányt erotikus jelenetekben sem. Bár az ilyen típusú képsorok sokszor válnak kellemetlenné vagy erőltetetté a vásznon, itt szerencsére nem forgatja a szemét a néző. Ugyan a készítők helyenként talán egy picit túltolták a túlfűtött pillanatokat, abban biztosak lehetünk, hogy a Dakota Johnson és Anne Hathaway közötti csókjelenet pillanatok alatt ikonikussá válik, és senki sem szívesen vágta volna ki a kész műből.
A Verity témája sötét, nyers és végtelenül manipulatív. A történet előrehaladtával világossá válik, hogy itt senki sem ártatlan: Lowen, Jeremy és Verity mindannyian velejéig romlott figurák, akik a saját hálójukba gabalyodva sodorják tragédiába a környezetüket. A hősök hiánya és a megbízhatatlan narráció miatt a film végére sem kapunk egyértelmű feloldozást, ám pont emiatt lesz olyan erőteljes a mű. A döntés a néző kezében marad: kinek hiszünk, és melyik verziót fogadjuk el igazságnak? A választ mindenkinek magának kell meglelnie.
A Verity október 2-i premierje óta jelenleg is megtekinthető a hazai mozik kínálatában.
