Halász Judit a születésnapján: „Én addig járok a színpadon, amíg szellemileg és fizikailag is jólesik”
Szerdán ünnepli születésnapját Halász Judit. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő-énekesnő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja dalain generációk nőttek fel, és máig telt házas koncerteken lép fel. Születésnapja alkalmából elárulta, hogyan ünnepel, és hogyan viszonyul a korához.
– Munkával! Most van az igazi szezon, hétvégén a Magyar Zene Házában lépek fel, szombaton a Vígszínházban játszottam, vasárnap Miskolcon volt koncertem, nem panaszkodom, sajnos – vagy szerencsére – tele a naptáram – mondta a színművész.
Arra a kérdésre, hogy a családdal is ünnepelnek-e, így felelt: – Persze, ilyenkor összeülünk. A tortát nem szeretem, viszont gyerekkorom kedvenc süteményével mindig meglepnek. Na, persze, azért a franciakrémes a kedvencem, mert régen csak az volt ehető a cukrászdában. Ha nem is szerdán, a napján, de biztosan összeülök a családdal, ez a legnagyobb ajándék nekünk! Mind egy házban, de nem egy lakásban lakunk. Így is össze kell egyeztetni, hogy ki mikor ér rá. No, nem mintha sokan lennénk, heten vagyunk, illetve ha a másik két nagyszülő is jön, akkor kilencen. Meglátjuk, idén hogyan alakul.
Idén ünnepli a 84. születésnapját, de mint mondta, nem szereti, ha az életkora kerül szóba. – De nem azért, mert hiúsági kérdést csinálnék ebből. Egyszerűen nem akarom, hogy amikor bemegyek a színpadra, arra gondoljanak, hogy na, mennyi idős, mégis milyen jól bírja, hanem arra tudjanak koncentrálni, hogy mit játszom, mit énekelek. Én addig járok a színpadon, amíg szellemileg és fizikailag is jólesik, és bizony még jólesik! Sose figyeltem különösen a koromra, az a fontos, hogy jó egészség legyen. Az utóbbi években volt ebben pár zökkenő, de remélem, most már minden rendben lesz.
Október a mellrák elleni küzdelem hónapja, és a színművész maga is érintett a betegségben. – Ez egy több mint 20 évvel ezelőtti történet, de nagyon fontos téma, nem lehet róla eleget beszélni! Azt hittem, nincs semmi bajom, jól éreztem magam, amikor kiderült, hogy beteg vagyok. Kaptam behívót szűrésre, és azt gondoltam, el kell menni, még a színházi szezon előtt, most még több időm van. Amikor a vizsgálat után közölték, hogy jöjjek vissza, akkor már tudtam, hogy baj van, s nagyon megijedtem. Sosem felejtem el, egy esős, hideg novemberi hajnalban mentem az orvoshoz, ahol egy tűt szúrtak arra a helyre, ahol az ultrahang kimutatta a daganatot, mert a kórháznak, ahol a műtétet csinálták, nem volt olyan készüléke. Ezzel a tűvel kellett továbbmennem Belbudáról Budakeszire! A szövettant egy nagyszerű orvos végezte, aki véletlenül és ráadásul egy kollégám nővére, Kulka Janina. Tőle kerültem egy akkor egészen fiatal doktornőhöz, akiről mindenki azt mondta, nála jó kezekben leszek. Ő Dank Magdolna, aki ma már az Országos Onkológiai Intézet vezetője. Sokat köszönhetek neki.
Máig rendszeresen jár szűrésekre. – A betegség után sokáig negyedévente, majd félévente kellett járnom, most már csak kétévente járok vizsgálatra, de nagyon fontosnak tartom, hogy ne hagyjam ki! Ami nagyon fontos, és az én első kérdésem is ez volt anno, amikor megkaptam a diagnózist: meg lehet ebből gyógyulni? Ha időben észreveszik a betegséget, akkor igen, ezért is fontos a rendszeres szűrővizsgálat!
Arra a kérdésre, hogy több mint 60 éve tartó pályafutása során mi a sikerének titka, így válaszolt: – Én azt nem tudom! Talán az, hogy szívvel és szívesen csinálom azt, amit csinálok, ezt pedig a nézők, a közönség pontosan érti és érzi.
A mai világban már az egészen kicsi gyerekek is találkoznak a digitális térrel. Arra a felvetésre, hogyan lehet azzal tartani a versenyt, ezt mondta: – Én nem akarok semmivel és senkivel tartani a versenyt. Én azt csinálom, amit szeretek és amit fontosnak tartok, a magyar költészetet ismertetem meg a gyerekekkel. Úgy érzem, kapcsolatot tudok tartani a nézőkkel, mindegy, hogy melyik generációba tartoznak. Nekem ez rengeteget ad.
