Pásztor Erzsi 90 éves lett, azt kívánja, szépen érjen véget az élete
Csütörtökön ünnepli 90. születésnapját Pásztor Erzsi. A Kossuth-, Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Szomszédok Janka nénije nemrég úgy döntött, hogy visszavonul a munkától.
A színésznő elárulta, hogy jelenleg beteg: őszi náthával vagy megfázással küzd, a lánya, Henike is elkapja tőle a betegséget, ezért otthon teát isznak és vitaminokat szednek. Mint mondta, különösen oda kell figyelnie magára, mivel két súlyos műtéten esett túl, és az immunrendszere nagyon gyenge.
A betegség ellenére a születésnapi ünneplés nem marad el: a Játékszín igazgatója, Bank Tamás egy egész estét szentel neki ajándékba, ahová vendégeket is hívhatott. Ott lesz többek között a volt osztályfőnöke, Szinetár Miklós is, de a részleteket nem árulta el, mert meglepetés lesz. A színésznő maszkban lesz, nehogy megfertőzzön valakit.
A családdal a betegség miatt most nem tud ünnepelni, csak „házilag”, ahogy fogalmazott: aki feljön és megköszönti, azzal ünnepel. A kerület polgármestere is érkezik köszönteni, de hogy a családdal mikor lesz alkalmuk ünnepelni, azt nem tudja. Testvérével évek óta nem beszél, unokái külföldön vannak, de reméli, hogy lesz még lehetőség arra, hogy mindannyian együtt leüljenek.
Arra a kérdésre, hogy nem lesz-e furcsa visszamenni a színházba a visszavonulás bejelentése után, azt válaszolta: a döntést meg kellett hoznia, tudni kell méltósággal befejezni. Az agya, a feje bírná még a munkát, de a lábai már nem. Sokáig azt hitte, keserűen hagyja majd abba a színészetet, de végül nem így lett. Nem tervezte 90 éves koráig játszani, mert korábban úgy gondolta, egy csúf öregasszonynak semmi keresnivalója nincs a színpadon, de a kollégák és a rendezők nem hagyták visszavonulni. Utólag hálás, amiért így alakult, hiszen annyi csodás évet tölthetett még színészként.
Megrendítette, hogy a fiatalok ismerik és szeretik: megvárják előadás után a művészbejárónál, hogy megöleljék, két puszit adjanak. Mint mondta, nem tud erről úgy beszélni, hogy ne érzékenyüljön el. Nem volt könnyű pályája, de annyi szeretetet kapott, ami felfoghatatlan számára, és talán az a rengeteg derű és mosoly tartotta ennyi ideig a pályán.
Pályájáról nemrég megjelent önéletrajzi könyvében, a Mégiscsak színésznő vagyok című kötetben is írt. A könyvet hatalmas ajándéknak nevezte. A 90. születésnapját nemcsak a könyvvel, hanem egy életmű-kiállítással is ünnepli: Mohorán, a Tolnay Klári Emlékházban lesz látható a tárlat, ahová már mindent elvitetett, a díjait, elismeréseit, gyerekkori fotóit, sőt még az útleveleit is.
Arra a felvetésre, hogy a közönség szereti őt, azt válaszolta: nem mire, hanem kire gondol. Egy szakmabeli emberre, akinek a nevét sem hajlandó kimondani, és aki szerinte elpusztította a szakmáját, megszüntette az imádott főiskoláját, az egyik színészházat elajándékozta, a másikat kiürítette.
A kiállításhoz kapcsolódva elmondta, hogy pár ajándékot és levelet megtartott, azoktól nem tudott megválni, és azok többet jelentenek neki, mint a díjak. Amikor a betegségéről beszélt, nem akart szerepelni vagy sajnáltatni magát, mégis rengetegen írtak neki. Nem gondolta volna, hogy mennyi embernek segít azzal, hogy a betegségről és a gyógyulásról beszél. Csodálatos, megható leveleket kapott, amelyeket mind megőrzött, és nehéz időkben elővette őket, sokszor sírva újraolvasta, és mindig erőt adtak neki, hogy ki kell tartani, van miért élni.
Arra a kérdésre, mit kívánna magának a 90. születésnapjára, azt felelte: a családjából senki nem élt meg ilyen kort, édesanyja 82 éves volt, amikor elment, édesapja és a nagyszülei még annyit sem éltek. Azt kívánja, hogy ne legyen beteg, hogy a lánya és az unokái is egészségesek legyenek, végül pedig azt, hogy szépen fejeződjön be az élete.
