Révész Sándor borotválkozás közben tapasztalta a sztrók első tünetét
Révész Sándor elárulta, hogy négy évvel ezelőtt éppen borotválkozás közben jelentkezett nála a sztrók első tünete: nem tudta bedugni a borotváját a konnektorba. A zenész azóta felépült a betegségből, és bár a sztrók következményeként bottal és rollátorral közlekedik, derűsen éli mindennapjait.
Az énekes orvosi tanácsra nem szállhat repülőre, ezért párjával, Gyöngyivel vonattal és hajóval járta be Európát. Az út érintette Budapestet, Münchent, Londont és Amszterdamot. Bár eleinte tartott attól, hogy az utazás nehézségeket okoz majd, az emberek figyelmessége mindenhol megkönnyítette a közlekedést – egy vonaton például egy asszisztens már érkezésük előtt gondoskodott a rámpa előkészítéséről és a csomagok segítéséről.
A három hét alatt hajóra is szálltak, ahol Sándor felidézte: fiatalként maga is zenélt hajón, most pedig utasként élvezhette a koncertet. A repüléstől orvosai tiltották el, amit egyáltalán nem bán – mint mondta, vérnyomása, vérhígítója és gyógyszerei miatt nem repülhet, az ok pontos részleteit azonban nem firtatta.
Az utazás egyik apropója Gyöngyi munkájához kapcsolódott: egy budapesti gyár, amelyet ő vezet, egy angol tulajdonú nemzetközi cégcsoport tagja, és a párt meghívták a cég fennállásának 80. évfordulójára. Az esemény részeként Londonba is ellátogattak, ahol Sándor immár tizenötödik alkalommal járt, ezúttal azonban különleges céllal: visszatért ahhoz a házhoz, ahol 1966 nyarán, 13 évesen édesanyja jóvoltából egy emlékezetes nyarat töltött. Az épület jelenleg egy idős indiai úr tulajdonában van, aki szívesen fogadta őket.
Az út során egy apró nézeteltérés is adódott: Sándor hajnalban, fél háromkor megborotválkozott, ami Gyöngyi rosszallását váltotta ki, bár csak egy pillanatra. A zenész hálás a sorsnak, hogy felépült a betegségből, és élvezheti az élet szépségeit. Nincs benne keserűség, derűsnek érzi magát, aki képes teljes életet élni.
A zenész hálás Gyöngyinek, aki rengeteg munkát fektetett az út megszervezésébe. Útközben egy újabb utazás terve is körvonalazódott: a céges ünnepségen megismerkedtek egy indiai házaspárral, amely meghívta őket Indiába. Bár a pontos részletek még nem tisztázottak, Sándor derűsen jegyezte meg, hogy talán a következő útjuk mottója „80 nap alatt a Föld körül” lehetne, hiszen vonattal és más közlekedési eszközökkel ennyi időbe telhetne eljutni a távoli országba.
