Pozsgai Zsolt és Nagybaczoni Nagy Kati vita a Madách Színház jövőjéről
Pozsgai Zsolt, a neves drámaíró és rendező, nyilvános kiáltványban hívta fel a figyelmet a Madách Színház jelenlegi helyzetére, amelyet kritikusan illetett. Azt állította, hogy az intézménynek vissza kellene térnie a klasszikus, minőségi prózai színjátszáshoz, elhagyva a tisztán musicalorientált repertoárt. Szerinte a mai zenés színház, amelyben a musicalek dominálnak, nemcsak hogy nem tükrözi a kulturális sokszínűséget, hanem a mélyebb emberi élmények felszámolásával is jár.
Pozsgai különböző neves művészek, mint Béres Attila és Szabó Máté nevét említette, akiket alkalmasnak tart arra, hogy a színház újragondolásában részt vegyenek. Továbbá, javasolta Ibsen, Móricz Zsigmond és Füst Milán klasszikusainak újraélesztését a színpadon, hangsúlyozva, hogy a kortárs magyar drámaírók, például Spíró György művei is helyet kaphatnának a repertoárban.
Az álláspontja szerint a Madách Színház, amely immár 24 éve sikeresen működik musical színházként, elérkezett abba a fázisba, amikor érdemes lenne újra az irodalom klasszikus és kortárs darabjaira fókuszálni. Szerinte a jelenlegi program folytatása nemcsak a közönséget fosztja meg az értékes művészeti élményeiktől, hanem a tehetséges prózai színészek pályáját is megnehezíti.
Ez a vélemény azonban nem talált osztatlan támogatásra. Nagybaczoni Nagy Kati, a Madách Színház korábbi munkatársa, éles kritikával válaszolt Pozsgai szavaira. Kifejtette, hogy a színház működése sokkal komplexebb kérdés annál, mint hogy egyetlen vélemény, vagy kiáltvány változást tudjon előidézni. Hangsúlyozta, hogy a színházak működése jogi és szerződéses keretek között zajlik, amelyek megkötik a művészek lehetőségeit, és ezek figyelembevétele nélkül az ügyben tett javaslatok csupán illúziók.
Nagybaczoni Nagy Kati szavaival élve, a színház igazi működését és lelkét nem lehet egy gyors stílusváltással megváltoztatni. A közönség és a szakma tapasztalataival együtt kell megfogalmazni a változásokat, és nem egy külső hangzására építeni a jövőt. Az ilyen jellegű viták tovább erősítik a színházi közélet dinamizmusát, és megosztják a közönséget. E tekintetben Pozsgai Zsolt és Nagybaczoni Nagy Kati véleménye egyaránt fontos szerepet játszik a Madách Színház esetleges megújulásában.
A színház jövője tehát kérdéses, és az átalakulás igénye mindkét oldalon megfogalmazódik, a valódi kihívás pedig az, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani úgy, hogy a művészet értékei megmaradjanak, és a közönség igényei is teljesüljenek.
