Nincs, aki a helyébe lépjen: 24 éve búcsúztunk Hofi Gézatól
Hofi Géza öröksége és művészete máig él a magyar közgondolkodásban, hiszen a poénkirály, aki 1999. április 10-én hagyott itt minket, valóban pótolhatatlan és utánozhatatlan. A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas humorista életműve azóta is emlékezetes nyomot hagyott a szórakoztató iparban, és sokak számára a nevetés szinonimája lett. A feledhetetlen fellépéseivel és karakteres stílusával a magyar televíziózás és a színpad kiemelkedő alakja volt, akinek mondatai és gondolatai generációkon átívelve biztatták a nézőket.
Visszatekintve a 24 évvel ezelőtti búcsúra, nemcsak a művész elvesztését érezzük, hanem a humort, amely a mindennapok szürkeségében is kihúzott minket, és az életrajzi filmek sorsszerű felnőtté válásának emlékét is. Hofi Géza, a humor mestere, aki soha nem félt úgy beszélni a társadalmi problémákról, hogy közben röhögtette meg a közönséget. Ő nem csupán szórakoztatott, igazat mondott, miközben a kormányzati hatalommal is csipkelődött.
A színpadra való visszatérése és az azzal járó izgalmak mellett Hofi betegsége is nagy mértékben befolyásolta pályafutását. A szívinfarktus, amely 1990-ben érte, után egy évig nem állt színpadra, de még ebben a nehéz időszakban is bátorsága és humorérzéke töretlen maradt. Képessége, hogy a nevetést a legsötétebb pillanatokban is megtalálja, örökre a közönség szívébe zárta.
Felesége, Hofi Ildikó, a közönségtől kapott szeretet és tisztelet erejét hangsúlyozta az emlékesteken, ahol tömegek gyűltek össze, hogy méltó módon emlékezzenek meg a legendás művészről. „Még a csilláron is lógtak, olyan sokan jöttek el. Csodálatos érzés volt látni és átélni, hogy mennyien szeretik Gézát” – mondta Ildikó, aki élete végéig megőrzi férje emlékét. Ő kedves emlékeket őriz, és hangoztatja, hogy Hofi szelleme ma is él, az ő bátorsága és nevettető kvalitása pedig inspirálja a fiatalabb generációkat is.
Hofi Géza tehát már régóta nemcsak mint előadó van jelen az életünkben, hanem mint hagyomány, mint a magyar humor megjelenítője. A Farkasréti temetőben nyugszik, ahol az utolsó ígéretét téve nyugodhat, hogy nekünk, akik itt maradtunk, a nevetés erejét továbbra is a sebezhető pillanatokban is keresnünk kell. Ő az az örök figura, akire bármikor, bármilyen helyzetben emlékezhetünk és akivel együtt nevethetünk, hiszen a poénjaival a rendszerváltást is jól reflektálta. Hofi Géza örökségét a közönség sosem felejti el.
